Hogyan töltötték a sikeres emberek a kamaszkorukat – és mit tanulhatunk mi ebből

A New York Times -ban egy nagyon érdekes cikk jelent meg arról, hogy a sikeres emberek – mint Elon Musk, Steve Jobs, Bill Gates, stb – hogyan töltötték a kamasz éveiket. Érdekes módon több olyan dolog bukkant fel, ami mindannyiunk gyerek - ill. kamaszkorára jellemző volt, ami valószínűsíthetően hozzájárult a későbbi sikereikhez. Gyerekeinkből nem kell mindenáron ismert hírességeket faragnunk, a siker nem erről szól. A siker olyan, amiben a gyerekünk megtalálja önmagát.

Sok időt töltöttek egyedül

Nem magányosan, hanem saját gondolataik közt – sőt, töltenek a mai napig is. Ilyenkor nem a külvilágra reflektálnak, hanem befelé figyelnek, gondolkoznak, tűnődnek, álmodoznak. Kérdéseken, új dolgokon, megoldásokon morfondíroznak. A mai, inger gazdag világunkban ez szinte lehetetlen. Hagyni kéne a gyerekeinket egyedül is játszani. Gondolkozni, feldolgozni a nap eseményeit, hagyni, hogy a gondolatok csapongjanak, szárnyaljanak. Sokkal többet ér ez, mint agyonszervezni a napjaikat különórákkal és szervezett programokkal. Iskola után a gyerekek szeretnek otthon egy kicsit egyedül lenni a szobájukba, semmi nem csinálni, csak „úgy lenni, szöszmötölni”. Mennyire okos a gyerek szervezete – tudja, mire van szüksége. Csak mi nem szeretjük ha „semmit nem csinál” gyermekünk.

Sokat és sokfélét olvastak

Talán nem meglepő, hogy az olvasás is szerepel a listán, sokféle irodalmat olvastak, ezzel tágítva világnézetüket. És nem csak könnyű olvasmányokat.  A fenti hírességek előszeretettel olvasták a Bibliát, a Koránt, buddhista szövegeket, szépirodalmat és szakirodalmat, újságokat és folyóiratokat egyaránt. Sokan már az iskolába is úgy mentek, hogy valamilyen könyv volt a kezükben. Sőt, saját bevallásuk szerint sokuknak a szülei már azt kérték tőlük, hogy kevesebbet olvassanak.

Sokat játszottak szerepjátékot

Az egyik közös nevező ezeknek az embereknek a gyerekkorukban, hogy (nem szervezett, egyesületbeli sportkörökbe jártak, hanem) szabadidejükben rengeteget szerepjátszottak. Otthon, a kertben, a játszótéren, haverokkal vagy egyedül, indiánok, bankrablók, kalózok és varázslók szerepeibe bújtak és órákon át a képzelet birodalmában időztek. Ezzel aztán jól megizmosították a jobb agyféltekéjüket, ami a kreativitásért, alkotásért felelős.

Kísérleteztek 

Nem is gondolnánk, hány sikeres ember gyújtott fel vagy robbantott fel valamit gyerekkorában… Vagy rázta meg az áram (direkt vagy véletlenül). Az biztos, hogy az új dolgokkal való kísérletezés, a “tudni akarom, hogyan működik”, a dolgok mögé való betekintés, az ok-okozati összefüggések megértése mind segítenek a sikeres gondolkozás kialakulásához. Ezek az emberek mind megőrizték gyermeki kíváncsiságukat.

Sok kreatív játékot játszottak

És ismét csak a jobb agyféltekéről van szó. Bár az üzletben sikeres emberek napi tevékenységének jó részében a bal (racionális) agyfélteke dominál, érdekes módon fiatal korukban rengeteg jobb agyféltekés tevékenységet folytattak (némelyikük most is). Verset, mesét, előadást írtak, hangszeren játszottak, zenét írtak, rajzoltak, festettek, számítógépes programot írtak, stb. Saját kedvtelésből, nem szervezett keretek közt! A kötetlen, szabad gyerekkori játék az egész életre kihatással van. Nem kell agyonzsúfolni, hajszolni a gyerekeink napjait (vakáció alatt meg pláne nem!), csak hagyni kell őket játszani. Minél kevesebb a csábító körülmény (lásd játékokkal telezsúfolt szoba, számítógép, tv, kütyü, stb.), annál kreatívabban és találékonyabban fognak tudni játszani. Akkor válhat egy fadarabból puska, furulya, varázspálca, horgászbot és bármi más a gyerekek fantáziájának megfelelően.

Fogyasztás helyett alkotás

Az olvasás, zenehallgatás, filmnézés szuper elfoglaltság, de ezek mind passzív tevékenységek. A fent említett sikeres emberek kamaszkoruk nagy részét nem ezekkel a tevékenységekkel töltötték, hanem inkább alkottak valamit. Új dolgokat csináltak. Új projekteket indítottak el. Teljesen mindegy, milyen sikerrel, a lényeg, hogy megérezték a teremtés, a kreatív alkotás ízét.

Nem nyomasztotta őket a barátoknak való megfelelni vágyás

Ezek a híres emberek kamaszként különcnek számítottak, nem fűtötte őket a vágy, hogy bekerüljenek az iskolai haveri bandákba. Talán pont azért, mert sok időt töltöttek egyedül és így a saját gondolataikkal voltak elfoglalva, nem a mások elvárásai számítottak. Az iskolában klikkek, haveri társaságok vannak, ahova sokan tartozni akarnak. Nagy csapda ez, mert sokszor a kamasz összes energiája arra megy el, hogy bekerüljön, majd bent maradjon egy ilyen baráti társaságban, közben pedig átveszi a csoport értékrendjét – legyen az bármilyen is.

 Az eredeti cikk itt olvasható.